匈牙利军歌 Tiértetek induló

Ott fönn a csillagokban látom én a két szemed,

Itt a tűz oly piros, akár a szád.

A hólepel olyan fehér, akár a két kezed

Angyalom, itt muszáj gondolni rád!

Te jutsz eszembe bárhová tekintek, én babám,

Egy tüzes csókodért ég a szám.

Süvít acél, az ágyúcső is most szinte remeg.

Szívemben ég a fájó bús emléketek.

Apám, anyám, te szép babám,

Gondoljatok ti is reám!

Kicsiny falunk, kis otthonunk,

Itt messze muszka földön rólatok álmodunk.

Vitéz sereg küzd értetek,

Mert hogyha harsog a trombita hangja,

A sok honvéd bátran a tűzbe rohan.

Tiértetek, kicsiny falunk, kis otthonunk,

Tiértetek, tiértetek!

Ne félj babám, velünk az Isten, ő vigyáz reánk,

Angyalok küzdenek együtt velünk.

Hitünknek szárnyain az égbe száll kérő imánk,

Istenem, légy velem, segíts nekünk!

Közelg az óra már, közelg a végső győzelem,

Egy csodás, óriás küzdelem.

Ne félj babám, elolvad egyszer a hótakaró.

Felhangzik ám, büszkén a honvéd induló!

Előre hát, az angyalát, mind harcra kész a sok vitéz!

Kicsiny falunk, kis otthonunk,

Itt messze muszka földön rólatok álmodunk.

Vitéz sereg küzd értetek,

Mert hogyha harsog a trombita hangja,

A sok honvéd bátran a tűzbe rohan.

Tiértetek, kicsiny falunk, kis otthonunk,

Tiértetek, tiértetek!

Kicsiny falunk, kis otthonunk,

Itt messze muszka földön rólatok álmodunk.

Vitéz sereg küzd értetek,

Mert hogyha harsog a trombita hangja,

A sok honvéd bátran a tűzbe rohan.

Tiértetek, kicsiny falunk, kis otthonunk,

Tiértetek, tiértetek!